Néha az élet különös fintorokat vág, akárcsak mi magunk, kifejezve ezzel a nem tetszését, ahogy mi magunk is tesszük.
Nemrégen írtam egy közösségi oldalon néhány gondolatot a szeretetről, a barátságról. Konkrétan arról, hogy barátok között milyen bensőséges, szívet-lelket melengető dolog a köszönés speciális formája;- az ölelés.
Nekem épp a munkahelyemen adatott meg, hogy így üdvözöltek.
Jó érzés volt, mígnem egyszer csak a sors elkezdett fintorogni, és megmutatta igazi arcát, lerántva leplét az őszintének vélt ölelésről.
Egy apró félre értés, illetve a történetbe való belemagyarázás, a meg nem hallgatás, villámgyorsan eltörölte a szeretet eme megnyilvánulását, és megmutatta igazi arcát.
Vannak emberek akik a szeretet álruhája mögé bújva próbálják manipulálni társaikat, és mindaddig teszik ezt, amíg az "áldozataik" úgy viselkednek ahogy ők azt elvárják tőlük. Csak egyszer kell fellázadni, egy nem tetsző szituáció miatt, azonnal lehullik álruhája, és az addig ölelésre tárt karok hirtelen eltaszítanak. Ekkor döbbensz rá, hogy nem is volt szeretet, az a valami pedig a gondolatnál gyorsabban képes elillanni. A szeretet oda megy ahol várják, ahol az ölelés nem a manipulálás alantas eszközévé lett lesüllyesztve, hanem valódi értéket képvisel, mellyel megajándékozhatjuk egymást. Fentiekből egyenesen következik, hogy nem minden az, aminek látszik.
Mennyivel egyszerúbb lehetne az életünk, ha megtanulnánk egyszerűen, őszintén élni, ha megtanulnánk, hogy másokkal szemben úgy viselkedjünk, mint amit mi magunk is szeretnénk a saját életünkben "üdvözölni"!
Ez bizony nem egyszerű feladat, hisz már kicsi gyermekkorunktól arra tanítanak bennünket, hogy hogyan kell viselkedni, és az senkinek nem fontos, hogy te hogyan érzed magad eközben. Az meg végképp nem érdekel rajtad kívül senkit, hogy saját személyiséged gúzsba kötik a szokás hatalmával, pontosan azt amiért te , Te vagy.
Aztán később amikor már elég "idős" vagy ahhoz, hogy kezedbe vedd saját sorsodat, rengeteg időt, energiát fektethetsz be abba, hogy megtudd ki is vagy valójában.
Ez az önismeret útja.
Mennyivel egyszerűbb lenne, ha miután megérkezünk ebbe a Világba, nem igyekezne mindenki, persze a "legjobb szándékkal" valaki mást faragni belőled, valakit, aki nem te vagy!