Ma a 2014. év szeptember havának hetedik napján szembesültem azzal a problémával, hogy bizony soha nem mondhatjuk, hogy mi már "készek" vagyunk! Azt, hogy már olyan szintet értünk el, hogy már nincs hova fejlődnünk, nincs ennél magasabb szint!
Igen is , hogy van!
Az életünk napról-napra olyan feladatokat, szituációkat dob elénk, amelyeknek a megoldása bizony sokszor olyan fejtörést okoz, amiből először nem is látunk egyáltalán semmilyen kivezető utat.
Vagy olyan magatartással, olyan reakcióval szembesít, ami ellened irányul, amivel abszolút nem tudsz mit kezdeni, nem tudod kezelni.
Sokszor ennek pontosan az az oka, hogy sorozatosan megkapod az ilyen, és ehhez hasonló dolgokat, hogy ráébredj arra, hogy egyáltalán nem vagy kész, hogy még mennyi minden van amit nem tartasz irányításod alatt, mennyiszer fordul elő, hogy nem tudod az érzelmeidet kontrollálni.
Pontosan egy olyan személy által kaptam egy ilyen "érzelmi labdát", amelyre nem tudtam már észérvekkel reagálni.
A végén pedig a tehetetlenség teljesen elhatalmasodott rajtam, amikor láttam, hogy nincs is egyáltalán olyan érv, ami valamennyire is gondolkodásra késztette volna ezt a bizonyos személyt.
Először felemeltem a hangomat, tehetetlen dühömben, aztán rájöttem, bármit is mondanék, bármilyen frekvencián, nem jutna el a tudatáig, hisz olyan nagyfokú szellemi leépülés, és lelki zűrzavar ami teljesen béklyóba kötötte minden kicsi szikráját a gondolkodási képességeinek, hogy itt már nem elég a pszichológus, hanem kell a pszichiáter is!
De, még jobban kellene neki, hogy rátaláljon Istenre, aki talán nyújthatna neki elégséges lelki kapaszkodót, ami megtarthatná őt.
Mindig azt szoktam mondani, hogy egy anyának a gyermekeiből mindig kell annyi belső erőt meríteni, hogy az egyéb problémák, ne tudják teljesen lehúzni a mélybe! De, ehhez az kell hogy önmagánál is sokkal jobban szeresse a gyermekeit, akiket ő maga, saját akaratából hívott életre!
Ha ezt a mentőövet önmagán belül valaki nem képes a kellő időben megtalálni, az elsősorban önmaga számára veszik el, de ezzel a mentális problémával magával ránthatja a gyermekét is. Azt a személyt akit az ő gondjaira bízott a Teremtő.
Akinek a tudatossága ennyire beszűkül, az nem képes meglátni azt a kicsike fényt, ami útjelzőnek ott van mindannyiunk számára.
Igen is , hogy van!
Az életünk napról-napra olyan feladatokat, szituációkat dob elénk, amelyeknek a megoldása bizony sokszor olyan fejtörést okoz, amiből először nem is látunk egyáltalán semmilyen kivezető utat.
Vagy olyan magatartással, olyan reakcióval szembesít, ami ellened irányul, amivel abszolút nem tudsz mit kezdeni, nem tudod kezelni.
Sokszor ennek pontosan az az oka, hogy sorozatosan megkapod az ilyen, és ehhez hasonló dolgokat, hogy ráébredj arra, hogy egyáltalán nem vagy kész, hogy még mennyi minden van amit nem tartasz irányításod alatt, mennyiszer fordul elő, hogy nem tudod az érzelmeidet kontrollálni.
Pontosan egy olyan személy által kaptam egy ilyen "érzelmi labdát", amelyre nem tudtam már észérvekkel reagálni.
A végén pedig a tehetetlenség teljesen elhatalmasodott rajtam, amikor láttam, hogy nincs is egyáltalán olyan érv, ami valamennyire is gondolkodásra késztette volna ezt a bizonyos személyt.
Először felemeltem a hangomat, tehetetlen dühömben, aztán rájöttem, bármit is mondanék, bármilyen frekvencián, nem jutna el a tudatáig, hisz olyan nagyfokú szellemi leépülés, és lelki zűrzavar ami teljesen béklyóba kötötte minden kicsi szikráját a gondolkodási képességeinek, hogy itt már nem elég a pszichológus, hanem kell a pszichiáter is!
De, még jobban kellene neki, hogy rátaláljon Istenre, aki talán nyújthatna neki elégséges lelki kapaszkodót, ami megtarthatná őt.
Mindig azt szoktam mondani, hogy egy anyának a gyermekeiből mindig kell annyi belső erőt meríteni, hogy az egyéb problémák, ne tudják teljesen lehúzni a mélybe! De, ehhez az kell hogy önmagánál is sokkal jobban szeresse a gyermekeit, akiket ő maga, saját akaratából hívott életre!
Ha ezt a mentőövet önmagán belül valaki nem képes a kellő időben megtalálni, az elsősorban önmaga számára veszik el, de ezzel a mentális problémával magával ránthatja a gyermekét is. Azt a személyt akit az ő gondjaira bízott a Teremtő.
Akinek a tudatossága ennyire beszűkül, az nem képes meglátni azt a kicsike fényt, ami útjelzőnek ott van mindannyiunk számára.