Tanulságos "mese" útkeresőknek;- ha rendesen címet adnék egy egy oldalnak, bejegyzésnek, ennek ez a cím lenne leginkább megfelelő!
A kategóriáját tekintve igazából, ez "népmese" lenne, mivel fogalmam sincs kitől származik az eredeti, és hogy az valóban ilyen volt, vagy mindenki tett hozzá, vagy éppen vett el belőle saját szájíze szerint.
Mindenesetre tanulságos gondolatok maradtak benne így is bőségesen!
Ajánlom szíves figyelmetekbe, és remélem hogy hasznotokra válik, és magatokévá teszitek azt a tanítást amit sugall ez az írás!
Köszönet érte az írójának, aki nélkül szegényebb lenne ez az oldal!
Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!
Ezeket a gondolatokat bármelyikünk mondhatná, hisz mindannyian ilyenek vagyunk! Te is, Ő is, és Én magam is!
Mindannyian rendelkezünk jó, és kevésbé jó tulajdonságokkal, de ez mindaddig nem számít amíg képesek vagyunk a fejlődésre. Ha minden tökéletes lenne, akkor maga a fejlődés is okafogyottá válna! Nem baj, ha nem vagy tökéletes! Én sem vagyok, sőt naponta rádöbbenek, hogy mennyi mindent kell még tanulnom, hogy mennyi minden van még mindig amire rácsodálkozom, mint egy újszülött, pedig már jó néhány év "elhagyott"!
Sokat hibáztam az életem során. Hagytam, hogy az emberek kihasználjanak, és elfogadtam a megérdemeltnél sokkal rosszabb dolgokat. Ám tanultam a rossz választásaimból, és annak ellenére, hogy van pár dolog, amit sosem kaphatok már vissza, és vannak emberek, akik már soha nem fognak bocsánatot kérni, legközelebb már okosabb leszek, és nem horgonyozok le olyan dolog mellett, ami kevesebb, mint amit megérdemlek. Nem vagyok tökéletes, nem vagyok mindig kisminkelve, sőt, a hajam sem áll mindig jól, és van, hogy melegítőben flangálok csak mert nekem úgy kényelmes, nem vagyok mindig komoly, hülyéskedek, nevetek és szórakozok, nem szégyellek bocsánatot kérni hibáim miatt, álmodozom, mert nem hiszek az életnek, tanulok a rosszból, és eldobom azokat akik nem érdemelnek meg, tudok szeretni, sőt nagyon is, főleg ha van kit, és fel tudom adni, ha érzem, többé már nincs esélyem a csatában, ilyen vagyok, kicsit bolond, kicsit érzelmes, de semmiképp sem üres, így érzem jól magam!
Sok mindenen mentem már keresztül az Életemben.
Volt, hogy megbántottak, megaláztak.
Volt, hogy elvesztettem azt akit mindennél jobban szerettem.
Volt, hogy sírtam és nem törődött vele senki.
Volt, hogy szinte könyörögtem a szeretetért és mégse kaptam meg.
De ezek által erősebb lettem.
Most már úgy járom az utamat, hogy nem kapaszkodok senkibe.
Nem kapaszkodok, mert rájöttem, hogy az a biztos, ha az ember a saját lábán áll.
Egyetlen dolgom e földön, a szeretet.
Gondolkoztál-e rajta, mi teszi a szavakat varázsszavakká, amelyek kötnek és oldanak? Érezted-e már szavak érintését, amelyek simogattak, gyógyítottak, vigasztaltak, talajt csúsztattak a lábad alá - és tapasztaltad-e a szavak sebző, égető, jéggé dermesztő hatását, s azt, hogy olyan súlyosak néha, mint a föld egész terhe? Ugye tudod mennyire kell vigyáznod minden kiejtett szavadra?
A gondolataink, a szavaink teremtőerővel bírnak! Amit gondolsz, vagy kimondasz, lehet, hogy éppen nem önmagadnak kívánod de, tedd ezt azzal a tudattal, hogy a saját életedbe, egy hasonló történést hívtál be! Ha azon kapod magad, hogy negatív üzenetet küldtél az Univerzumba, azonnal mond ki: törlés, törlés, törlés.
Ezzel érvényteleníted az útjára bocsátott negatív gondolatot, érzelmet.
A kategóriáját tekintve igazából, ez "népmese" lenne, mivel fogalmam sincs kitől származik az eredeti, és hogy az valóban ilyen volt, vagy mindenki tett hozzá, vagy éppen vett el belőle saját szájíze szerint.
Mindenesetre tanulságos gondolatok maradtak benne így is bőségesen!
Ajánlom szíves figyelmetekbe, és remélem hogy hasznotokra válik, és magatokévá teszitek azt a tanítást amit sugall ez az írás!
Köszönet érte az írójának, aki nélkül szegényebb lenne ez az oldal!
Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!
Ezeket a gondolatokat bármelyikünk mondhatná, hisz mindannyian ilyenek vagyunk! Te is, Ő is, és Én magam is!
Mindannyian rendelkezünk jó, és kevésbé jó tulajdonságokkal, de ez mindaddig nem számít amíg képesek vagyunk a fejlődésre. Ha minden tökéletes lenne, akkor maga a fejlődés is okafogyottá válna! Nem baj, ha nem vagy tökéletes! Én sem vagyok, sőt naponta rádöbbenek, hogy mennyi mindent kell még tanulnom, hogy mennyi minden van még mindig amire rácsodálkozom, mint egy újszülött, pedig már jó néhány év "elhagyott"!
Sokat hibáztam az életem során. Hagytam, hogy az emberek kihasználjanak, és elfogadtam a megérdemeltnél sokkal rosszabb dolgokat. Ám tanultam a rossz választásaimból, és annak ellenére, hogy van pár dolog, amit sosem kaphatok már vissza, és vannak emberek, akik már soha nem fognak bocsánatot kérni, legközelebb már okosabb leszek, és nem horgonyozok le olyan dolog mellett, ami kevesebb, mint amit megérdemlek. Nem vagyok tökéletes, nem vagyok mindig kisminkelve, sőt, a hajam sem áll mindig jól, és van, hogy melegítőben flangálok csak mert nekem úgy kényelmes, nem vagyok mindig komoly, hülyéskedek, nevetek és szórakozok, nem szégyellek bocsánatot kérni hibáim miatt, álmodozom, mert nem hiszek az életnek, tanulok a rosszból, és eldobom azokat akik nem érdemelnek meg, tudok szeretni, sőt nagyon is, főleg ha van kit, és fel tudom adni, ha érzem, többé már nincs esélyem a csatában, ilyen vagyok, kicsit bolond, kicsit érzelmes, de semmiképp sem üres, így érzem jól magam!
Sok mindenen mentem már keresztül az Életemben.
Volt, hogy megbántottak, megaláztak.
Volt, hogy elvesztettem azt akit mindennél jobban szerettem.
Volt, hogy sírtam és nem törődött vele senki.
Volt, hogy szinte könyörögtem a szeretetért és mégse kaptam meg.
De ezek által erősebb lettem.
Most már úgy járom az utamat, hogy nem kapaszkodok senkibe.
Nem kapaszkodok, mert rájöttem, hogy az a biztos, ha az ember a saját lábán áll.
Egyetlen dolgom e földön, a szeretet.
Gondolkoztál-e rajta, mi teszi a szavakat varázsszavakká, amelyek kötnek és oldanak? Érezted-e már szavak érintését, amelyek simogattak, gyógyítottak, vigasztaltak, talajt csúsztattak a lábad alá - és tapasztaltad-e a szavak sebző, égető, jéggé dermesztő hatását, s azt, hogy olyan súlyosak néha, mint a föld egész terhe? Ugye tudod mennyire kell vigyáznod minden kiejtett szavadra?
A gondolataink, a szavaink teremtőerővel bírnak! Amit gondolsz, vagy kimondasz, lehet, hogy éppen nem önmagadnak kívánod de, tedd ezt azzal a tudattal, hogy a saját életedbe, egy hasonló történést hívtál be! Ha azon kapod magad, hogy negatív üzenetet küldtél az Univerzumba, azonnal mond ki: törlés, törlés, törlés.
Ezzel érvényteleníted az útjára bocsátott negatív gondolatot, érzelmet.